– Azt gondoltam, míg csak élek,
Mindíg víg napokat érek.
De már látom, hogy nem élek,
Mindíg szomorúbbat érek.
Úgy elmegyek, meglássátok,
Hogy a hírem sem halljátok,
Mikor híremet halljátok,
Levelemet olvassátok.
Akkor jutok én eszedbe,
Mikor levél a kezedbe;
Akkor sem jutok egyébről,
Csak az igaz szeretetről.
