ELTE verskorpusz - Ady Endre

Vissza

Ady Endre

MUTAMUR

Versszak

Sor

Szó

234

Szótag

463

Rövid szótag

211

Hosszú szótag

252

Szótagminta

9-8-10-8-8 | 9-8-9-8-8 | 9-8-9-8-8 | 9-8-9-8-8 | 9-8-9-8-8 | 9-8-9-8-8 | 9-8-9-8-8 | 9-8-9-8-8 | 9-8-9-8-8 | 9-8-9-8-8 | 9-8-9-8-8

Rímképlet

											Emlékszik az arany napokra,										

											Ugye, emlékszik, édesem?										

											A lugas árnya enyhén fedett be										

											S ott üldögéltünk kettesen										

											Irtózatos szerelmesen.

											Szerelemről suttogott minden,										

											Csiripoltak a verebek,										

											És mi nem mondottunk egymásnak										

											Sablonon kívül egyebet -										

											Mért voltunk olyan gyerekek?

											A mama is megnézett néha,										

											Nyugodtan ment ismét odább:										

											» Hadd játsszanak szegény gyerekek,										

											Játéknál nem mennek tovább,										

											Hisz' ők még olyan ostobák.«

											És mi csak ültünk, üldögéltünk										

											Traccsolva sok mihaszna szót,										

											Pedig szerettünk volna szólni										

											Egymásnak szépet, lángolót										

											De - mersze egyiknek se vót.

											No, aztán, ha egyedül voltunk,										

											Volt elég önvád s gyötrelem.										

											Majd' szétvetett bennünket olykor										

											A sok hevítő érzelem,										

											Ugye, hogy így volt, édesem?

											A multkor aztán nagy sokára										

											Ismét találkoztam veled,										

											Azaz magával. Hosszu ruhát										

											Öltött azóta már kegyed,										

											Nem kurta szoknyás kisgyerek.

											Alig vártunk az együttlétre,										

											Sóhajtoztunk a mult felett,										

											Elmondtuk, amit elhallgattunk										

											Nem oly régen, mint gyermekek,										

											Vágván ábrándos képeket...

											De mikor aztán úgy magunkban										

											Gondolkoztunk az eseten,										

											Rájöttünk, hogy bizony a multból										

											Kinőttünk szépen, csendesen										

											Maga is, én is, kedvesem...

											Maga egy dendit kivánt látni,										

											Ki úgy szórja a bókokat,										

											S talált egy száraz ifju embert,										

											Aki tanult ugyan sokat,										

											De - nem mulattat lányokat.

											Én a régi lányért epedtem,										

											Ki szende volt és angyali,										

											Nem bomlott az egyenruháért,										

											Szerelmet nem mert vallani,										

											De maga - nem a hajdani.

											Emlékszik e históriára										

											És nem mereng el e felett?										

											Nem mondja, mint én - könnyes szemmel,										

											Hogy: Boldogok a gyerekek,										

											Mert tudják, mi a szeretet!

Ady Endre

MUTAMUR

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Ady Endre

MUTAMUR